Két hét szünet után végre ismét sikerült kijutni a vízpartra, mert alig vártam már, hogy az etetőanyagot is tartalmazó segélycsomagomat újra használhassam. Sajnos hosszas várakozás előzte meg érkezését a postának köszönhetően, melyet sokáig lehetne ecsetelni - de ez a poszt nem erről szól. Venray közelében konkrétan Wanssumba, ami igen változatos mederfénékkel rendelkezik, egyik kedvenc tavam vettem célba ahol a tó mélyebb szakaszán ültem le. Annyit még érdemes tudni; elég sűrűn rendeznek itt versenyeket - ezért a vízterület nagy nyomásnak van kitéve -, de halfogás tekintetében nagy befolyásoló tényező lehet az időjárás is.

Etetőanyag választásom a gyümölcsös ízesítésre esett. Csalinak ezen a tavon már többször is használt és jól bevált gumikukoricát tovább spékelve, ananászos és pikáns dippben kínáltam fel csalitüskén.

Az etetőanyag bekeverését a parton, jellegzetesen a tó vizével végeztem el, kevés csemegekukoricával megborítva, s ezután pillanatok alatt az előre dippelt csali is felkerült a tüskére.

Külön etetés nélküli kereső horgászatot terveztem mára, ezért a szerelékek gyorsan az elképzelt helyeken voltak bedobva. A gyors dobásokra válaszolva nem kellett tíz percnél többet várnom, s már volt is egy szép dévérkeszeg jelentkező, tudatosítva; ma már biztosan nem maradok kapás és hal nélkül.

Mire a kosár újra meg let töltve és ismét helyén landolt a szerelék, már a másik csalinak is volt gazdája. Ezek szerint ismét el lett találva az ízesítés.

A már előre elképzelt összeállításon nem kellett most semmit változtatni - habár a halak néha hagytak egy kis gondolkodási időt -, ekkor következett néhány újabb kereső dobás. Nem volt kérdés, ha sikerült ismét rájuk találni, hiszen folyamatos kapásokkal jelezték jelenlétüket.

Ahogy az lenni szokott, pakolás közben - az utolsó szó jogán - is volt egy búcsúzkodó. Jellemezve nagyon elégedett voltam, mivel február végét írjuk, szinte a víz még jéghideg és mindezek ellenére többször még dupla kapást is sikerült elérnem.